Apolkablogja

 (Itt most kihagytam vagy 4 naplóbejegyzést. Az utókornak nem izgalmasak.)Már két hónapja vagyok itt. Minden jó lenne, csak Miloszláv hiányzik nagyon. Tudom, folyton erről írok, de hát ez az igazság. Pongrácz elhatározta, hogy taníttatni fog. Pruzsinszky úr szerint, aki itt él…

Ez a Pongrácz István összeszedett nekem mindenféle ruhát, szabót hozatott, és fiatal lánykákat „udvarhölgynek”. A lánykák nagyon kedvesek, jókat játszunk, a ruhák is szépek és az egész valahogy sokkal kellemesebb, mint amikor a két nagybácsimnál kényeztettek. Itt…

 Sok minden történt tegnap, mindjárt leírom, csak előbb még leírok pár alapvető dolgot. A nedeci vár szép helyen van, és maga a vár se csúnya. Több szobám van, és szabadon járkálhatok mindenhova. Van kápolna, több helyen kis oltár, szép bútorok, és friss virágok…

Úgy döntöttem, naplóírásba kezdek, mert nincs itt senki, akivel megoszthatnám a gondjaimat, de nekem szükségem van valakire, hogy picit megnyugodjak ezen az új helyen, ahol úgy tűnik sokáig maradok. És ha már „valaki” nincs, akkor legalább „valami” legyen. Ez…

Újra a két testvér versengésének eszköze lettem. A felváltva érkező adományok után egyszercsak értem jött a Péter nagybácsi és magával vitt. Kiderült ugyanis, hogy az lett a megállapodás, hogy fél évet az egyiknél, fél évet a másiknál lakom. Itt nagy kényelemben éltem.…

Zsolnán születtem, apám, Trnowszky György szegény orvos volt. Anyámat nem nagyon ismertem, elhagyott minket még kiskoromban, majd nemsokára meg is halt. Pedig azt hiszem, szerettem, jó emlékeim vannak róla. De az igazi baj ezután jött: tizenegy éves koromban édesapám is meghalt.…