Apolkablogja

 Sok minden történt tegnap, mindjárt leírom, csak előbb még leírok pár alapvető dolgot. A nedeci vár szép helyen van, és maga a vár se csúnya. Több szobám van, és szabadon járkálhatok mindenhova. Van kápolna, több helyen kis oltár, szép bútorok, és friss virágok vannak mindenütt. A falakat ősi pajzsok, képek díszítik, és a vár hangulata sem éppen modern. Ez az elődökkel való foglalkozás valami mániája lehet a várúrnak, akit Pongrácz Istvánnak hívnak. Komoly ember, és velem nagyon kedves, akárcsak a várban lakó többi ember. Amikor felébredtem (majdnem estig aludtam) odalépett hozzám. Megkérdezte, hogy jól érzem-e magamat, és nem hiányzik-e valami. Persze mondtam, hogy minden jó, csak még nem szoktam meg a helyet. De közben Miloszlávra gondoltam. Ki tudja, mikor látom legközelebb. Lehet, hogy nem is keres. Nagyon magányos vagyok így. Mert bár most legalább van biztos ételem, ágyam, megvan mindenem, nem dolgoztatnak, és figyelnek rám, még mindig nincs igazából senkim.